Intimshámi új honlapom megszületett és megújult az Exkluzív hastánc honlapom

Örömmel értesítelek új honlapom megszületéséről, melynek az IntimShami elnevezést adtam.

Mottója: ShámiVamisz honlapja, a NŐK-ről, nemcsak nőknek.

Ez a honlap "csak úgy" megíródott, személyes megtapasztalásaim, átéléseim, élményeim alapján. Olyan kérdések és válaszok, amik foglalkoztatnak, és életem részévé váltak. Olyan témák, amik felkelthetik mások érdeklődését is.

Többek között szó van benne a SHÉ 3É szemléletmódról, a táncról, a spiritualitásról, a szexről,- hogy csak néhányat említsek. Saját írásaimon kívül mások is megszólalnak, és ajánlataim között szerepelnek még igen hasznos, és érdekes, valamit szórakoztató olvasni- és nézni valók.
Az egyes részek folyamatosan bővülnek, és egyre több tartalommal töltődnek fel.

Kellemes és hasznos időtöltést kívánva, szeretettel ajánlom új honlapomat!

Ezzel egy időben megújult az Exkluzív Hastánc honlapom, - tartalmában és formájában is - amit szintén a figyelmedbe ajánlok.


Amennyire kevés írás volt a régi honlapomon, most annál gazdagabb tartalommal töltöttem fel, annak reményében, hogy a hastánc iránt érdeklődőknek átfogó információkkal szolgálhatok hitvallásomról, egyedi tánctanításomról, és kiadványaimról.
Természetesen tanítványaimnak is, illetve minden kedves idelátogatónak, tiszta szívvel nyújtom át megújult oldalaimat, kellemes és hasznos időtöltést kívánva!

A megújult honlap érdekes újdonságai:

Tanítási módszereim összefoglalása
A hastánc és a Feszty-körkép
A hastánc zenei és egyéb kapcsolódásai
A hastánc ruhák és kiegészítő eszközei
Tanítványaim élményei
DVD és CD kiadványaim, videó és zenei betétekkel
Megújult és folyamatosan frissülő fotógalériák

A honlap teljes tartalmának áttekintéséhez használd a Főoldal menüpontjában található Honlaptérképet!

Kérlek iratkozz fel a Hírlevelemre ahol az Intimshámi honlapon megjelent újabb írásokról, valamint az Exkluzív hastánc honlap programjairól, aktualitásairól, és az esetleges változásokról kaphatsz naprakész tájékoztatást.

Ezúton is szeretnélek megkérni, ha banner illetve link csere lehetőséget tudsz nekem ajánlani, kérlek email-ben vedd fel velem a kapcsolatot. Köszönöm!

Szeretnék még köszönetet mondani Vajda János fotóművésznek ezért a két csodálatosan szép honlap elkészítéséért, valamint azért a megtiszteltetésért, hogy művészi képeivel „díszíthetem” oldalaimat. Valamint külön köszönettel tartozom Neki, a rólam készült gyönyörű fotókért is!

A SZIGET...

Mostanában elhanyagoltam az írást, mert nagy „munkában” vagyok. Tartalmában és formájában is hamarosan megújul a shami.hu honlapom és ezzel egy időben indul egy másik is. (most már megújult...:)))) és itt is ezt az új változatot láthatod...:))))
A tartalmat én írom, a formáját pedig Vajda János „varázsolja” nekem olyanná, amilyennek megálmodtam.
Illetve sokkal szebbé…:)
Amennyire kevés írás volt eddig a honlapomon, most annál több lesz. Úgy látszik eljött az ideje annak, hogy mindent „kiírjak” magamból, és megosszam másokkal is.

Ezért egészen más témákkal foglalkoztam az utóbbi időben, és egyszer csak eszembe jutott egy esemény, és annak kapcsán a SZIGET...

Majdnem két évvel ezelőtt bombariadó volt azon a környéken, ahol lakom. Bemondta TV, rádió, hogy mikor fogják hatástalanítani. Hallottam a hírt, de valahogy ezzel egy időben el is feledkeztem róla. Azon a napon, amikor valóban elkezdődött a dolog, már kezdték lezárni a környéket. Aznapra gondoltam, hogy elmegyek orvoshoz, mert nátha gyötört, és a torkom is fájt rendesen már legalább egy hete, amin a méz és kamillatea már nem segített. El is indultam gyalogosan, mert nincs messze a rendelő, és láttam, hogy minden üzlet zárva, az utca tele rendőrökkel, és hangosbemondó ismételgette, hogy mindenki hagyja el a lakását. Valahogy még mindig nem tudatosult bennem, hogy ez már nem „pánikkeltés”, hanem tényleg komolyan kellene venni.
Persze a rendelő sem üzemelt, így hát hazafelé indultam. Egyre több rendőr terelgette az embereket, akik már futva igyekeztek minél hamarabb távozni a környékről. Alig vártam, hogy hazaérjek, és én is gyorsan elsiessek. Közben végiggondoltam, hogy ha robbanna a bomba, ez a ház is „repülne”, mert nagyon-nagyon közel van hozzá, és addigra átéltem, hogy ide tényleg nem is olyan biztos, hogy visszatérhetek…
Amikor beléptem a lakásba, megnyugodtam, és lassan körbejártam minden helyiséget, mintha „lefényképeztem” volna. Azután elővettem egy táskát, bele tettem egy ásványvizet és két kedves plüssállatkám és az ajtóban még megálltam egy pillanatra. Villámgyorsan futottak át rajtam a gondolatok: igaz, hogy a tárgyaink fontosak, és nem is egynek a hiánya valóban gondot okozna, de mennyi felesleges holmival vesszük körbe magunkat, és már tényleg el is hisszük, hogy azok nélkül nem is tudnánk élni. Pedig egyre több minden az, amire valójában nincs szükségünk, csak úgy véljük. Még egy pillanatig álltam az ajtóban, mindent „elengedtem”… és elindultam.

Nyilván nagy bajban lettem volna, ha „elszáll” mindenem, és igazán hálás vagyok, hogy nem így történt, de ez az eset arra volt „jó”, hogy még inkább tudatosítsa bennem mindazt, ahogy eddig is éltem.Mert hiszen az életünkben semmi sem véletlen…

Bármit elveszíthetünk, de egyetlen tárgy sem lehet fontosabb a szeretetünknél, és a hitünknél. Csak ezeket ne veszítsük el.

Erre a SZIGET-re önmagunkban lelhetünk, hogy azután felismerjük mi az igazi érték, hogy tudjuk kik is vagyunk valójában, és megtaláljuk helyünket a Világban. Ahol a lelkünk szabadon szárnyal, és tudjuk merre tartunk. Ahol elcsendesedve, nyugalomra, lelki békére, és boldogságra lelhetünk mindnyájan.

…rátaláltam erre a SZIGETRE...

Fotó: Internet- Euro-tv Gregus Dezső

Angyalok és Tündérek - Álmaink

Vannak véltek és valósak. Ébren és álmainkban megjelentek. Egyszeriek és visszatérőek.

Amikor azt mondjuk álmaink, vajon mire gondolunk? Azokra talán, amiket éjszaka látunk, vagy amiket ébren szövögetünk? Álmok az éjszakáinkban, és nappalainkban.
Mindkettő lelkünk legmélyebb forrásából fakad, vagy talán még mélyebbről? Hogyan élünk: velük, vagy nélkülük?

Eszembe jutott egy álmom, ami kislánykorom óta elkísér. Érzem a testemben, érzem a lelkemben. Már annyiszor átéltem, hogy igazából nem is tudom, hogy tényleg álom, vagy csak azt gondolom, mert valóságosabb mindennél. Bármit is teszek itt él bennem, jelen van az életemben kitörölhetetlenül.
Ha ez egy "film", amit számtalanszor levetítettek nekem, akkor vajon ki ül a "gépteremben"?

Anyukám sokat olvasott nővéremnek és nekem meséket. Voltak kedvenceink, amit nem győzött elégszer felolvasni, és szinte kívülről fújtuk már az egészet. Anyukám, amikor elfáradt a meseolvasásban, próbálta kicsit lerövidíteni, de nem sikerült, mert rászóltunk, ha akár egy mondat is kimaradt.
A Hamupipőke (Grimm testvérek) az egyik kedvenc meséim közé tartozott, és talán nincs is olyan, aki ne ismerné Walt Disney rajzfilmjéből is ezt a bájos történetet. A báli jelenetet tetszett legjobban, a tánc a királyfival, ami beleszövődött csodálatos álmomba.
Az álom-történet azonban mégis más.

A hatalmas bálterem falain díszes tartóikban gyertyák világítottak és fényárban úszott minden. Úgy tűnt, mintha egy Égi csarnok lenne. Halk zene ringatott, könnyű voltam és légies. A bálterem azonban üres volt, és csak én táncoltam egyedül. Egyszer csak, lágy szellő suhant át a termen, és gyengéden megsimította arcomat is. Meleg, puha, gondoskodó ölelés font körbe, megérintve lelkemet, majd meghallottam a hangokat: itt vagyunk, vigyázunk rád, kívánj, kérj bármit, mi teljesítjük! Bízzál bennünk, nem hagyunk el sohasem! Szeretünk! Biztonságban éreztem magamat, kitártam a karom és pörögtem, éreztem ahogy elszédülök, táncolok és táncolok önfeledten, szabadon. Báli cipőmből kiléptem és egyszeriben a hideg márvány átváltozott puha, selymes pázsittá, ezer és ezer színben pompázó virágoktól tarkítottan.
Ekkor megláttam a Tündéreket. Aprócska szárnyaikkal röpködtek egyik virágról a másikra, körémgyűltek, majd pajkosan továbbszálltak, kacarásztak és ők is táncoltak velem.
Végigsuhantam a hatalmas termen és elértem a lépcsőhöz. Itt egyszeriben megszűnt minden. Felemelkedtem, és csak szálltam, repültem egyre magasabbra. Láttam játékos felhőket elsuhanni, és az aranysárgán csilló Napkorong melegét éreztem testemen, de én még mindig egyre feljebb és feljebb emelkedtem. Éjsötétbe értem és csillagok fényében tündököltem tovább. Ezután történt az a csoda, hogy már saját magamat sem éreztem a testemben. Mintha feloldódtam volna valamiben. Csak úgy létezem, csupán egy érzés maradtam, valamilyen elmondhatatlanul szépséges gyönyörűségben és végtelen nagy nyugalomban.
Azt kértem, hogy ez sohase érjen véget, hagy' maradjak még.

Gyakran álmodtam újra és újra ugyanezt, és amikor felébredtem, olyan természetes volt, hogy meghallgatták a kérésem, és maradhattam ahol álmomban is jártam, hiszen az is az otthonom.Vagy inkább úgy fogalmaznám, hogy az amit átéltem álmomban, az is a teljes valósághoz tartozott. Mintha két helyen léteznék egyszerre, egy másik dimenzióban is jelen vagyok, és amik megtörténnek velem, szintén az életem részei, és ez teljesen természetes.Oda ugyan úgy tartozom, mint ehhez a másik világhoz, és ébren is bármikor megérkezhetek, mert csak hinnem kell, és én hittem. Elfogadva azt a szeretetet is, amit megkapok.

Kislányként még megmagyarázhatatlan volt az a magasztos érzés, amit ébren is bármikor átélhettem. Akkor persze még ezeken a dolgokon nem is gondolkoztam, és szavakba sem tudtam volna önteni, de hát nem is kellett. A gyerekek számára olyan dolgok is természetesek, amikre esetleg felnőtt korunkban már nem is emlékezünk, pedig fontos lenne megőrizni egész életünkben azokat a képességeinket, lehetőségeinket, amiket "kaptunk" . Felnőtt korunkban is olyan tisztán és őszintén élni az életünk, ahogyan az gyermekként tettük.

...és ha most az álmokról írtam...én hiszek az álmaimban, és mindenki álmában. Az Angyalokban és Tündérekben, akik most is itt vannak velünk, és várják, hogy kérjük őket, hogy segíthessenek...és azt is hiszem, hogy az álmok valóra válnak...

Ha kedvetek van, olvassátok el Hamupipőke meséjét is, de ezen az oldalon találtok még több, olvasásra érdemeset is.

Hastánc Budapest...

Szeretek a pesti rakparton autózni, mert gyönyörködöm a Dunával kettéosztott és a szépen ívelő hidak által összekötött város szépségében. Ilyenkor még örülök is, ha lassan araszolgatva jutok közelebb úti célomhoz. Van időm nézelődni. Szeretem a reggeli fényeket, ahogy megcsillannak a víztükrén, és játszanak a budai oldalon lévő üvegpaloták ablakain. Szeretem a város fényeit este. Megannyi káprázat. Mindig megfogalmazódik bennem: szép ez a város! Ugyanakkor azt is átélem, hogy azért csak egy kőrengeteg, házaival, bennük bezárt ajtók mögött életekkel és sorsokkal. De kitekintünk ablakainkon és kitekintünk a Világra is. Keressük benne a helyünk, a boldogságainkat, hogy megtaláljuk legszebb önmagunk és ezt megoszthassuk másokkal is. Mert fontos és jó érzés tartozni valahová. Közösen átélni élményeket. Ott ahol jól érezzük magunkat és ahol figyelnek ránk. Ahol megérezzük, hogy szeretnek bennünket. Ahol feloldódhatunk a mindennapok egyhangúságából, ha szükségünk van rá. Mert nagyon is társas lények vagyunk, és nem élhetünk kapcsolataink nélkül. Olyanok nélkül, ahol igazából önmagunk lehetünk.

Az én ablakom, egy táncosnő ablaka.
Több mint tizenöt éve tanítom a hastánc(lélek-testtánc)-ot és kristálygömböm szivárványfényében látom a Világot.

Ezt az örök-szivárvány-ragyogást szeretném átadni másoknak is. Egy olyan táncot, mely a lélek legmélyére hatolva, annak legszebb kifejezőjévé válhat, ha elsősorban nem színpadi látványtáncként táncoljuk.

Mindig is hittem abban, hogy ezt a táncot nem érdemes a show-biznisz "szolgálatába" állítani, mert sokkal több érték és lehetőség lakozik benne, mintsem addig a szintig jussunk el vele, hogy mennyire fergeteges koreográfiára vagyunk képesek, és színpadra állva, szinte lélek nélkül csupán a technikai tudásunkkal kápráztassuk el a közönséget. Persze ez is egyfajta átélés, de itt a kifelé való megnyilvánulás a fő cél. Főleg a versenyek motiválnak erre, ahol be kell bizonyítani, hogy ki a legjobb táncos. Bizonyos táncokban természetesen szükséges a koreográfia, és nem is vagyok koreográfia ellenes, de a hastáncban a koreográfia számomra egyet jelent az általa nyújtott végtelen szabadság lehetőségének elvesztésével.

Divat lett a hastánc, és mint minden divat eleinte hasznos, mert népszerűsít. Viszont később a színvonal és a minőség rovására megy. Ez alól sajnos a hastánc sem kivétel. Más szempontból pedig a táncosok divatirányzatokat követnek, vagy külföldi "sztárokat" másolnak, koreográfia-sablonokat követnek, és ezáltal maguk is sablonossá válnak. Szép-szép a látvány, de az "emberből", a személyiségből egyre kevesebb sugárzik át. A lélek, az érzések, érzelmek háttérbe szorulnak, mert a show világa nem erről szól és egyre inkább nem erre helyezi a hangsúlyt. Így majdnem minden tánc egyforma jelleget ölt, és ezáltal a táncos is hamar felejthető. (Itt azért megemlítem, hogy azért szerencsére a show-műfajban is akad egy-két kivétel.)

A hastánc(lélek-testtánc) sem nélkülözheti a testünk alapos ismeretét, a természetes mozdulataink által megismert technikai tudást, mert minél jobban mozdul a test, annál jobban engedi szárnyalni azt. De mi elsősorban önmagunk átélésein keresztül tapasztaljuk és tanuljuk meg a hastánc mozdulatait, testünk energiáinak egyre szabad áramlásával. Így azután mozdulataink, mozdulatsorokká állnak össze és minden táncunk lelkünk szabad szárnyalása. Úgy is megfogalmazhatnám, hogy a koreografált hastáncban a betanult részek ugyan feltölthetők energiával, de egészen más, amikor a lélek-testtáncban a mozdulatok az energiák áramlásából születnek.
Mi önmagunkért és a táncban való teljes feloldódásért táncoljuk ezt a táncot, ezért mindig hiteles és őszinte. Még akkor is, ha színpadra állunk, lelkünket kitárva, érzéseinket megmutatva, örömből és kivétel nélkül improvizálva táncolunk. Az "itt és most"-ban teljesen feloldódva, intuícióink hatják át táncainkat, és így aktív meditációvá is válik egyben. Táncainkat a belső átélés motiválja, nem pedig a technikai virtuozitás teljes palettájának bemutatása.

Élettáncosok vagyunk. Táncaink igazi Örömtáncok, örök-szivárvány- ragyogás...

Soraimmal senkit sem állt szándékomban megbántani, aki koreografálva tanítja, illetve táncolja a hastáncot. Minden tiszteletem a befektetett energiájába. Nem is vitatémának szántam. Csupán más a hitem és másképp gondolkodom...

Várlak szeretettel óráimon: ShámiVamisz
Örömtánc programok, élő dobzenére
DVD és CD ajánló: www.she3e.com

Fotók: Vajda János

Szeretettel ajánlom Vajda János fotóművész barátom ide illő írását is, aki különös érzékenységgel látja és láttatja a Világot, szellemiségét visszatükröző képeivel, és gondolataival.

Hastánc oktatás...

Szárnyalás...

Nekem ezt jelenti a hastánc... és mindazoknak, akik a lelkükkel táncolják... szabadon szárnyalva... a koreográfiák betanult kötöttségei nélkül... feloldódva a
mozdulataikban... harmóniát teremtve önmagukban...hogy átéljék és megmutathassák minden szépségüket.

Szárnyalás...

Halkan megszólal a zene. Most a szél muzsikál, hangjai lágy dallamokká redőzik selyemruhám. Becsukom a szemem, nem mozdulok. Még nem. Ráérek magamba engedni, érzéseim emlékeit. Ez nem mindennapi utazás. Elhagyom a város zaját, körülölel a fény. Elcsendesedik a lélek.

Minden szívdobbanásom éleszti bennem a ritmust és szétárad ereimben. Életre kelnek női energiáim, és élvezem ahogyan lassan, nagyon lassan élednek általa mozdulataim. Elindulnak önmagam szépségéhez, hogy megtalálják belső lényegem tiszta forrását. Minden sejtem táncol, minden sejtem érzékel. Hittel és szeretettel. Ez nem mindennapi utazás. Szárnyal a lélek, és mozdulataim engedelmesen formálják a szépséges testszimfóniát.

A test a legszebb „eszköz”, megmutatja a lélek minden rezdülését. Ez egy végtelen lehetőség, végtelen, örömteli megtapasztalás. Változás és fejlődés. Minden átélt pillanatában tökéletes, és minden megtapasztalásában út a tökéletes felé... Egyszeri és megismételhetetlen, magában hordozva a pillanat varázsát. Az itt és most lényegét!

Ha megkérdezed tőlem, hiszek-e a csodákban, a válaszom: igen! Hiszen a csoda bennünk van!

A Te csodáidat is segítek felfedezni, és nem csak táncaidban!

ShámiVamisz -Hastánc oktatás
- Hastánc oktatás DVD

Fotók: Vajda János

Az érintés varázsa...

Valami megfoghatatlan, és tétova sejtelem kavarog napok óta bennem. Átjár, és betölti a lelkem, elcsitul, majd újra és újra helyet kér magának.

Lassan kerengve körbe ölel és szivárványszínekben játszik. Lassú bujasággal képzelet-képeket formál, és csak ráérősen változik szavakká... az érintés varázsa.

Újra és újra tiszteletet érzek, amikor belegondolok, milyen csodálatos is az ember, és amilyen csodálatos, olyan „bonyolult” is egyben. Úgy ahogy van. A testével, az érzelmeivel, a tudatos gondolkozásával.

Mennyi szépséget kaptunk... az érintés is milyen nagyszerű adomány.

Mennyi információt is hordozunk tenyerünkben.
A kéz emlékek sokaságát őrzi. Mindig is úgy éreztem: lát.

És nem csak a kezünkkel érezhetünk, hanem egész testünkkel. A bőrünk ötmillió érzősejtje a legkisebb ingert is érzékeli, és azt az idegpályákon keresztül az agy felé továbbítja. De ez csupán egy tény, és mennyi minden van még mögötte...

Érinteni, megérinteni gondolatainkkal, érzéseinkkel is lehet. Simogatni tekintetünkkel. Gyönyörködni a látványban, elmerülni és engedni, átadni magunkat teljes figyelmünkkel, lassan, ráérősen, hogy megérintsen ő is mindenével. Érezni az illatát, az ízét, a formáját, a rezgéseit.

Az érintés vágy, kapcsolat. Azonosulás. Eggyéválás. Feloldódás. Beteljesülés.
Az érintés boldogság, szeretet, gyengédség, oltalom, odaadás.
Az érintés szenvedély, láng, gyönyör, mámor.
Az érintés érzelem. Megható, odaadó, örömteli, sugárzó.

Ahogy becsukom a szemem, megszűnik körülöttem minden. A mozdulatlanságban átengedem magam az élet lüktetésének dinamikus áramlásába. Elcsendesedve benne lenni az érzésben teljességgel. Már nem kívülről figyelni, csupán létezni, átlépve a titkok kapuján.

Kölcsönhatásba kerülve egymással, összeolvadva, sejtelmes puhasággal lépdelünk egy másik dimenzióban, ahol már nincs különbség kettőnk között, mert feloldódtunk egymásban.

A táncoló fényben megtisztult lélekkel tündöklünk...mert az érintés: ragyogás.

Fotók: Vajda János
SHÉ kiadványok
Hastánc(lélek-testtánc)tanítás

Hastánc és wellness

SHÉ - Az egészséges életünkért: a "jó-létért"

A wellness kifejezés már beépült a köztudatba, de tényleg ismerjük jelentését?

Általános értelemben a wellness egy olyan állapotot, amelyben az ember jól érzi magát, és elkerüli a betegségek kialakulását. Vagyis a test és lélek egyensúlyát jelenti.

Ez a szemléletmód már régóta létezik. Gyökereit már az ókorban is megtaláljuk, ahol a jó közérzet és kondíció megteremtésére is törekedtek.
A Wellness kifejezést - melynek jelentése: „érezd jól magad” - Dr. Halbert L. Dunn alkotta meg 1950-ben, de a modern szemléletmód csak a 1970-80-as években indult el az Egyesült Államokból.

Számos hotel és szálloda segített a wellness szemléletmódjának elterjedésében, ezzel is növelve szolgáltatásaink színvonalát. Ez olyan népszerűvé vált, hogy magát a wellness-t sokan ilyen jellegű szolgáltatásokkal azonosítják. A wellness kifejezés marketing eladási eszközzé is vált, mint valami márka név. Számos terméknél "varázsszóként" működik.

De a wellness nem szállodai szolgáltatás és termékek eladásához kapcsolódó elnevezés!

A wellness egy holisztikus életszemlélet, egy egészségtudatos életmód, amely közérzetünket javítja, fizikális fittségre és lelki egyensúlyra ösztönöz. Másként fogalmazva tudatos egészségmegőrzés, kiegyensúlyozott és aktív életforma.

És mit tehetünk a „ jó-létért”?

Az egészségünk tudatos megőrzését, a szervezetünk méregtelenítést, a rendszeres testmozgást, a minőségi táplálkozást, relaxációt és stresszoldást, szépségápolást, a szellem és a lélek gondozását, a káros szenvedélyek mellőzését, a túlzott gyógyszerfogyasztás elkerülését, és a természetközelséget.

Számos megoldás közül választhatunk mindezek elérésére, nincsenek szigorú szabályok és kötöttségek, hogy csak egy pár példát említsek: masszázs, szauna, fürdők, aromaterápia, homeopátia, kineziológia, Beach-virágterápia, biofizikai orvoslás. Ide tartozik a napfény a pihenés, és egy-egy jó séta a szabadban. Testmozgások közül nem kell megerőltető mozgásokat választani, mert igen hatékony a jóga, Pilatesz, Tai-Chi, Csi- kung. Ami pedig igazán közel áll a nőkhöz, az a hastánc.

A hastánc egy csodálatos lehetőség, de nem mindegy hogyan is csináljuk. A divat lehetővé tette, hogy sokan megismerkedjenek vele. De amennyit segített, ugyan annyit ártott az eredeti lehetőségeinek, és az ősiségének. Mindenki elmondja róla, hogy improvizatív tánc, de nem így tanítják és művelik. (Sajnos már a keleti országokban is, egyre kevesebb helyen, mert show-tánccá formálódott ott is). A bemutatók és a színpadi fellépések miatt ugyanis koreografálni kell. Aki egyszer belefolyik a koreográfiák világába, még ha olykor-olykor improvizál is, már nem igazán tudja testét a tiszta energiák megélésével mozdítani. „Kifelé” táncol, a test mozdulatisága a lényeg, és ezt utólag tölti fel - jó esetben- érzelmeivel. Ez egészen más, mint amikor a test természetes mozdulatait ismerjük meg, az energiák szabad áramlásával, és ezt harmonizáljuk a zenével tánccá. Ez is a SHÉ szemléletmód egyik lényege, a tánccal kapcsolatban.
A „jó-létünkért” vannak olyan dolgok, amit csak szakember segítségével lehet alkalmazni, de érdemes a mindennapjainkba is megkeresni a lehetőségeket.

Sőt! A hétköznapjainkban a leginkább!

Ebben is segít a SHÉ szemléletmód, az az Életstílus Életérzés Életforma, mely tökéletesen illeszkedik a wellnes-hez. A SHÉ és a wellness is a természetközelit hirdeti, a tiszta forrásokra találást.

A SHÉ egy energia és egy szemléletmód is egyben, mely túlmutat a wellness-en, mert fontos része még az erotika, a szexualitás, a mindezekkel átitatott mozgásforma, és tánc. Valamint az ezotériával és spiritualitással is kapcsolatban van.

A SHÉ küldetése

> Visszatalálás a természethez és természeteshez
> Egészségtudatos életmód, kiegyensúlyozott és aktív életforma
> Egyre magasabb szintű életminőség megteremtése
> A szépség mesterkéletlen állapotának megtalálása önmagunkban
> Hétköznapjaink csodáinak felismerése és magunkba engedése
> Életörömmel telített átlényegülés testben és lélekben
> Kifinomult érzékelés minden érzékszervünkkel és azokon túl is
> Színlelések helyett őszinteség és emelkedettség az erotika hullámain
> Magabiztosság, a lényünkből kiáradó szépség megélésével
> Önkifejezés mesterfokon
> Nőiesség, ami felébreszti a másik nemben az érzéki Férfit
> Természetes, ugyanakkor átütő szexuális kisugárzás
> Szabad szárnyalás, felszabadultság a szerelemben
> Egység és egyesülés – Jinben a Jang és Jangban a Jin energiák átélése
> A Férfi és a Nő méltó helyére kerülése a szerelem oltárán
> A szerelem és a szexualitás gyönyöreinek legmagasztosabb átélése
> Lendület, szenvedély az élet-, és lélek-táncainkban
> Az Isteni minőség megtapasztalása és élvezete az élet minden területén

>Széppel teremteni a szépet<

Mindenkinek szép és eredményes „visszatalálást” kívánva, szeretettel

ShámiVamisz

Ajánlott irodalom: Nők Lapja Cafe cikk
Ideál Magazin cikk

SHÉ szemlélet és DVD, CD kiadványok: www.she3e.com
Tánctanítás: www.shami.hu

Fotók: Vajda János

Lélektánc

Lélektáncaink...

Visszatalálva a Tiszta Forráshoz, lelkem csendjében figyelem a testem. A középpontomból, a nyugalmi helyzetemből indulok, és ide térek vissza. Csak így lehetséges.

Minél közelebb kerülök a középpontomon keresztül belső egyensúlyomhoz, megtalálva a stabilitást, egyre inkább harmóniába kerülök önmagammal és a természettel. Mozdulataim így lesznek belülről fakadóak, tiszták és őszinték. És ha őszinte, akkor igaz, és amikor igaz, akkor szép. Teremtünk és alkotunk, széppel - a szépet…

Testemen nem uralkodni akarok és legyűrni a mozdulatokkal fizikális korlátaimat, hanem átadni magam a testem kínálta lehetőségeimnek lelkem rezdüléseivel mozdulataimban. Nem vezetve lenni, utasításoknak eleget téve, hanem önnön valónkban felismerni a lényeget, különbséget téve a hamistól, a látszattól.

Nem azért ismerem meg a testem mozdulataim által, és tanulom a táncot, hogy szereplési vágytól vezérelve megmutassam, amit tudok. Azért teszem, hogy önmagammal és a Világgal harmóniába kerüljek. Nem megfelelni akarok, nem elismeréseket akarok, hanem átélni, és minden pillanatában teljességgel „benne lenni” ebben a harmóniában, őszintén. Úgy ahogy vagyok, és az aki vagyok. Hazugságoktól mentes.

A természet részeként megtalálni hitünk, és ebben felismerni önnön valónk, akkor ennek az összhangnak a visszatükröződése lesz a tánc. Lélektáncaink…
Nyitottá válni a szépségre és minden lehelet finom jelzésére, ami körbevesz bennünket, hogy érzékenységünket áthassa a szeretet és a sóhajtásba beleszőtt álmok világa lelkükben, hogy átélhessük, és magunkba engedjük gyönyörteljes valóságát.

Ahogy megmozdítom a vállam, karom, lábam, ahogyan ringatom a csípőm magában hordozza a teremtés tökéletességét, az Istenit. Gyönyörűséggel tölt el, hogy megadatott kifejeznem mozdulataimmal. Mindig hálás vagyok érte.

Ezt a csodát segítek Neked felfedezni, mert ez a lehetőség Benned is ott van, ezt átélni, megadatik. Csak el kell indulni, felfedezni Lélektáncaid, és felismeréseiddel, átéléseiddel eljuthatsz - nemcsak a táncaidban, hanem életed minden pillanatában - a Tiszta Forráshoz.

…keresgéltem jobb szavakat, de nem találtam, mint ezeket: hidd el, megéri…!

Tánctanítás: ShámiVamisz
DVD, CD: shé3é

Fotó: Vajda János

Lélek-tánc

Lélek-táncaink...

Lelkünket nem választhatjuk szét gondolatainktól, cselekedeteinktől, még akkor sem, amikor tudatunk erősebben motiválja. Bármit is teszünk, vagy nem teszünk, érzelmeink nélkül nem történhet. Akármilyen is, de ott van, jelen van.

Lélek-táncainkban lépkedünk előre és hátra…

…határozottan, és céltudatosan, máskor bizonytalanul. Olykor úgy érezzük, egyhelyben járunk, vagy talán visszafelé.
Lehetünk légiesen könnyedék, és minden olyan egyszerű, magától értetődő, vagy suta lépéseinkbe belegabalyodva nem találjuk meg a helyes irányt. Nem találunk rá a ritmusra, minden kusza és még a talaj is kicsúszik a lábunk alól.
Forgunk és szédülünk, elveszítjük egyensúlyunk.
Földre hullunk, és az fáj. Próbálunk újra talpra állni, és ha ez sikerült, sebeinket begyógyítva ismét táncba indulunk.

Lomha, megfontolt lépéseinket fölválthatja a játékos és szertelen. Máskor szökdécselünk, ugrándozunk huncutul, önfeledten vagy pajkosan.

Egyedül is táncolunk, máskor kéz a kézben. Van akivel összefonódva, ölelkezve.
Ezt a mámoros táncot rajongva szeretjük, és vágyjuk minden pillanatban.
Azután ki tudja miért, egyszer lehet, hogy eltávolodunk egymástól, és előröl kezdünk mindent...

…örök körforgásban, újra és újra ismételve lépéseink, az előzőkből tanulva szebbé, jobbá és boldogabbá tenni életünk…

…és mesélhetnénk egymásnak életútjaink…

Bármilyen is ez a tánc, csak ne a földet nézzük, csak ne leszegett fejjel.Mindig emelt fővel, az Ég felé, hittel és szeretettel legszebb lélek-táncainkban a Fényben.

Fotó: Vajda János

Vágy a piros cipő után...

Talán már több mint harminc esztendeje, amikor elkezdtem vágyakozni egy piros cipő után... teltek az évek és sokszor próbálgattam ilyet is, olyat is, de mindig visszatettem a polcra, mert úgy éreztem, hogy egyik sem az igazi. Soha nem volt sürgető a keresgélés, a megtalálás, és az érzés egyre jobb lett, olyan meghitt, és békés nyugalmú, hogy vágyakozom valamire. Olyasmire, amit megteremthetnék magamnak, amit birtokolhatnék, de mégsem teszem. Egy állandósult társam lett ez az érzés, és engedtem, hogy szétáramoljon a lelkemben. Éreztem ahogy változik, én pedig formálódom tőle, általa.

Sokan többször rákérdeztek: miért nem veszel már végre egy piros cipőt, ha ennyire szeretnél?!

És tényleg! Miért is nem?

Nem azon gondolkoztam, hogy megfogalmazzam, mi az, ami lezajlik köztem és a piros cipő között. Nem is firtattam, csupán engedtem „jelen lenni” az életemben.

Éreztem, hogy szükségem van erre, valamit nagyon alakít bennem. Nem érte volna meg, hogy egyszerűen lecseréljem a cipővel.

Így érlelődtek meg bennem életérzések a vágyról, az álmainkról, céljainkról, a beteljesülésről, a birtoklásról, az elengedésről, a vélt és valós boldogságról.

Ez a „piros cipő” is változtatta, formálta értékrendem. Segített felismerni a fontos és nem fontos dolgok közötti különbséget, hogy mi is az, ami valójában boldogabbá teheti még az életet.

Hétköznapjaink dolgai nagy tanítóink, csak figyelni kell a jeleket, és engedni, hogy eljussunk általuk is felismeréseinkhez.

...és nincs piros cipőm…mégis nekem van a legtöbb a világon…mert mindegyiket megcsodálhatom …:))) de már rég nem a cipő fontos…hanem amire megtanított az annál inkább

Tarts velem!

Kedves Látogatóim!

Nagy örömmel teszem meg kezdeti lépéseimet a blogozás világában. Remélem, hogy az általam bemutatott képek és írásaim minden szeretetre és szépre szomjazónak felüdülésére szolgál. Kíváncsian nézek meglévő kapcsolataim ilyen irányú színesítése és az újak megteremtése elé. Sok szeretettel várom véleményeiteket is, amivel ezt az oldalt minél gazdagabbá tehetem.

Shámi

Napszakok mezsgyéjén (Fotó: Vajda János)